Az első nap.

Gyűlölöm a várakozást, mégis várok!

 Gyűlölöm a könnyeket, mégis sírok!

 Gyűlölöm az életet, mégis élek!

 Hisz Téged várlak, Érted sírok, Érted élek!

                                                  

 Kedves naplóm!

Már megint szeptember 1.De utálom ezt a napot.Iskola..Lassan keltem ki az ágyamból és a szekrényemhez sétáltam.Egy farmer és egy hosszújjas felső mellet döntöttem..Kómásan ültem le az asztalomhoz..Végre láthatom az osztályomat akiket oly nagyon szeretek.Hiányoztak már nagyon de legfőképpen Ő.A gyönyörű zöld szemei barna...
  
*Vissza a jelenbe*

-Liza már az első napon el akarsz késni??-ordított fel anya az emeletre.Gyorsan becsuktam a naplómat és rohantam le.Mára csak egy füzet és egy toll kell..Ma is elég hideg volt itt Londonban mint mindig.Vacogva ültem be a kocsiba anya mellé.Csöndben ültem a kocsiban és csak bámultam ki az ablakon..
-Mi baj?.-kérdezte anya.
-Izgulok.Milyen lesz őket újra látni?Változtak?-mondtam kissé izgatottan.Már oda is értünk.Anyától két puszival köszöntem el.Megálltam a suli előtt.Nagy levegőt vettem és lassan fújtam ki.Hirtelen valaki megfogta a vállam.Fel síkitottam s majd hátra néztem láttam hogy Tom volt.Rá néztem széles mosoly ült ki az arcomra.
-Ennyire ijesztő lennék?-kérdezte Tom nevetve.
-Nem-ráztam meg a fejem nevetve és magamhoz öleltem.Becsuktam a szemem és szorosan öleltem.Végül elengedtük egymás.
-Hiányoztál ám.-kacsintottam rá.
-Te is..-mondta nevetve..7:30 ra már elég sokan voltunk a suli előtt az osztályunkból.Végre 11.-es vagyok.Egy év és...talán nem látom többet az osztályomat így együtt..ahogy erre gondolok sírhatnékom támad..de legföbbkép nem láthatom őt.
-Liza-szólt Clau..
-Ohh bocsi elgondolkodtam.-mondtam kissé pirulva.
-Látjuk-röhögtek rajtam a többiek.
De aztán megpillantottam őt..Még helyesebb mint tavaly volt..Gyönyörű zöld szemei barna göndör fürtjei...Oda lépet mellém megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra..Már mindenki itt volt szóval a mi kis 12 létszámos osztályunkkal felvonultunk a terembe.Én leghátra ültem és ő szólítsuk inkább nevén Harold mellém ült.Felsóhajtottam.
-Mi baj?-kérdezte Harold
-Semmi-mondtam egy kis mosollyal.
-Látom rajtad hogy van valami,-mondta..Persze mi lenne a baj csak szerelmes vagyok a legjobb barátomba mi lehetne ennél nagyobb baj?!...Harold hangja zökkentett ki a gondolat menetemből.
-Liza ..látom hogy van valami.-mondta már kissé mérgesen.
-Nem nincs semmi.-mondtam mosolyogva.
-Liza.-szólt rám..Végre bejött a tanár.
-Liz.-szólt megint Harold.
-Órán nem beszélünk.-szóltam rá nevetve.Erre ő vágott egy durcás fejet.
-Üdvözlöm önöket a 2010-es tanévben.Én Mona vagyok.-mondta a tanárnő mosolyogva.
-Biztos valami ezoterikus.-súgtam oda röhögve Haroldnak.
-De a segge jó.-mondta perverzen mosolyogva.
-Perverz.-nevettem..A tanár magyarázott az év eleji dolgokról.Könyököltem és rá helyeztem a fejem és úgy bámultam ki a fejemből.
Bárcsak az enyém lenne.Bárcsak tudná hogy szeretem.Bárcsak megértené hogy meghalok érte.Bárcsak tudná hogyan is érzek igazán.Bárcsak tudnám mit szól hozzá.Bárcsak bárcsak..A vinszonzatlan szerelem a legrosszabb a világon.Bárcsak úgy érezne ahogyan én..Bárcsak tudnám mit érez..Bárcsak megcsókolna..Bárcsak nem a barátja lennék..De tudom hogy szerelmes legyen belém az lehetetlen..El kell felejtenem..El kell ...ismételgettem ezt a két szót a fejemben folyamatosan.Rá döbbentem..el kell öt felejtenem..De nem most..most még nem hát ha ő és én..Nem ez lehetetlen én csúnya vagyok ő ..ő meg egy Adonisz.A csengő hangja zavarta meg a gondolat menetem.
-Eléggé el voltál gondolkozva.-mondta mosolyogva Harold.
-Ja..igen..-mondtam zavartan.Megráztam a fejem hátha tisztán látok mindent.Még volt két óra ami hamar eltelt.Mert hülyültünk.Lassan battyogtam hazza Harolddal az oldalamon.
-Menjünk már át hozzánk..-mondta Harold.
-Jó-mondtam mosolyogva..Percek múlva ott is voltunk a háznál.Be mentünk a házba ledobtuk a táskánkat a cipőinket.Levágódtunk a kanapéra.
-Gumi maci..-mondta Harold csillogó szemekkel..És marokkal kezdte enni.
-Én is kérek.-mondtam durcásan.
-Vedd el-mondta nevetve..
-Nem most már nem kell-mondtam durcásan.Harold mosolyogva megrázta a fejét.Közel hajolt és a számba tette a gumi macit...A tekintetünk találkozott......

Hát ennyi is lett volna az elsö rész..Komikat véleményeket pls..pusz Bella..:D